Miért várjuk a születésnapunkat?

Két nap múlva születésnapom lesz, méghozzá kerek. Ilyenkor mindig nagyobb az ünneplés, a család igyekszik különlegessé tenni ezt az alkalmat.

De miért is ünneplünk születésnapot?

Van, aki csak szeretne túllenni a születésnapján, nem kedveli, ha a figyelem középpontjában van.
Én mindig várom, nem az ajándék vagy a figyelem miatt – ezek is nagyon jól esnek!-, inkább arra teszem a fókuszt, hogy ez az ÉN napom!
Szabadságot veszek ki, és előre azon kezdek gondolkodni, sőt inkább az érzéseimre figyelni: mi okozná ezen a napon a legnagyobb örömet, feltöltődést? Idén leginkább egy kirándulásnak örülnék, de eső várható, így B tervet is készítek.

Közben azon is elmerengtem, miért is ünneplünk egyáltalán születésnapot?

Szó szerint véve ez annak az ünnepe, hogy valaki a világra jött.
Ezen a vonalon továbbhaladva gyorsan rájövünk, hogy erről nem tehetünk, nem a mi érdemünk. A szüleink döntöttek arról, hogy vállalnak, világra hoz az édesanyánk, ám abba még neki sem volt beleszólása, hogy épp olyan leszek, amilyen.

Végeredményben a születésnap hálaadás azért, hogy Isten akarta, hogy megszülessünk, Neki fontos a létünk, Ő formált külső-belső módon épp ilyenné.

Talán ezért is vagyok ilyen izgatott, ezért szentelek egy egész napot ennek a méltó ünneplésére, próbálom különlegessé tenni.

Hiszen Ő is különlegesnek tart engem, és Téged is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük