Hogy bírsz ilyen forró vízben mosogatni?

A fenti kérdés a lányomtól hangzott el, ami kapcsán bevillant, hogy tizenévesként egyszer én is feltettem anyámnak pont ugyanezt a kérdést… nagyon fura most a másik “oldalon állni”!

Photo by Catt Liu on Unsplash

Te szoktál gondolkodni azon, mennyire határoznak meg a minták, amiket gyerekkorodból hozol?

Mondatok, visszatérő helyzetek… mintha újraélnél egy réges-régi pillanatot, de már nem te vagy a gyerek, hanem a saját anyád helyére kerültél. Hátborzongató, és megnyugtató is egyben.

Ijesztő, hogy egy hétköznapi pillanat így előugrik a múltból. Soha nem leszek már tinédzser, aki ott áll a mosogatónál, és nem érti, hogy bírja el a kéz ezt a meleget.
Persze jön a magyarázat, hogy így jobban lejön a zsír, és meg lehet szokni, de nem hiszem.
Erre most én állok ott, az én kezem szokta már meg és a saját lányom kérdezi ugyanezt – és felelem ugyanezt.

Mégis megnyugtat, hogy a dolgok nem vesznek el. Visszük tovább, remélhetőleg inkább a jó és szép részeket, bár be kell vallanom, sajnos a rossz beidegződések is jönnek velünk.

Szomorúságot is kelt egy-egy ilyen helyzet, hiszen minden pillanat, ami nem jön vissza többé, egyben egy mini gyászfolyamatot is elindít. Nem baj, ha van idő engedni a szomorúságnak, adni pár percet, hogy átéljük a fájdalmat.

Aztán lehet tovább mosogatni…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük